Gyerekesség. Ezt a fogalmat a közelmúltban többször is a fejemhez vágták. Édesanyám, a párom...
Az pedig egy volt, a legújabb tetoválás ötletem. A TRANSFORMERS logo a bal kézfejemen.
Nekem nagyon tetszik az ötlet, de úgy látszik nekik már kevésbé. Szerintem tök jól néz majd ki, hisz a másik kézfejemen is van már egy indiai jel.
Én tényleg nagyon rajongok ezekért a gépekért, és ez a rajongás már gyerekkorom óta elkísér és fog is még nagyon sokáig (sírig)
De hisz ezzel miért lenne baj. A kislányom tök jól fogja magát érezni velem, ha már nagyobb lesz. (persze nem azért mert tetoválásaim vannak)
Gyerekes az is mások szemében, hogy képregényeket vásárolok (WITCH&SPONGYABOB).
Szerintem ezzel sincs baj. Hisz az összes újságot elraktam a hozzá járó ajándékokkal együtt egy dobozba, hogy ha a gyerkőcöm nagyobb lesz, oda tudjam neki adogatni őket.
Minden napra egy ajesz. Szerintem ez jó ötlet.
Imádok gyerek lenni.
Annak idején, amikor még 7-8 éves voltam, nem volt ekkora reklámja a Playmobil-játékoknak.
A lehet téri piacon az egyik trafikban lehetet kapni bezacskózva különböző katonákat. Én imádtam őket, rengeteg ilyen katonám volt. Főleg a páncélos lovagokat szerettem, de voltak indián, western, huszár ... figuráim is. Ja és persze királynőim is. Volt lovaskocsim, hintóm, lovaim és még egy sátram is. Csak egy dolgom nem volt. Egy igazi VÁRAM!
Nagyon vágytam rá, de nem volt rá pénzük, mert már az akkori viszonylatokhoz képest is nagyon drága volt. Végül is felnőttem nélküle, sőt, a fa építő kockámból egész jó kis várat tudtam építeni.
De azért ez végig kísért az eddigi életemen. Majd egyszer csak megjelentek a ma már igencsak elterjedt, már említett játékok. És akkor én azt, mondtam, szeretnék végre egy várat.
Eljött a karácsony és kaptam egy várat a tesómtól. Megjegyzem, addigra már 20 éves elmúltam.
ÉS????
Majd jó lesz a gyerekemnek. Addig meg a család többi gyerkőcei játszottak rajta velem.
A másik gyermeteg szenvedéjem, az ólomkatona. Gyűjtöm őket, de abból is csak a páncélos lovagokat. Egyszerűen a páncélok a gyengéim.
Most a legújabb szerzeményem egy Űrdongó lesz. Egy igazi transformers robot.
Szeretem a játékokat. Még így 26 évesen anyaként, és dolgozó emberként is.
Gyerek vagyok még! Szerintem így jó anyukának lenni.
Tisztába vagyok a felelősség fogalmával, de gyerekkel gyereknek lenni JÓÓÓÓÓÓÓ!!!
Szerelem. Ezt a fogalmat közel 3 éve ismertem meg igazán. Akkor amikor a párommal találkoztunk.
Nem volt egy egyszerű kapcsolatunk a kedetek kezdetén. Nem írom le az egész eddigí három évet, csak annyit, hogy az egész egy 1éjszakás kalandnak indult a részemről.
Aztán felhívott...Találkozgattunk...Sokat dumáltunk...(No sex-DUMA)...Megkedveltük egymást...Beleszerettem...Asszem Ő is...Együtt...Leánykérés...Gyermekszületés...jövő áprilisban esküvő!
Szeretem és Ő is engem, ebben biztos, vagyok. Még veszekedni sem tudtunk a három év alatt. Jókat vitázunk, de a végére, mindíg elpoénkodjuk a dolgot. soha nincs harag. Bolond és én is az vagyok. Ez a jó a mi kapcsolatunkba.
Érzem, és tudom, hogy ő az akivel leélem az életem. És ebben biztos vagyok, mert a megérzéseim eddig sosem csaptak be. Majd egyszer erről is írok.
Azt hiszem még sem fogok kisregényt írni ma este, mivel rájöttem mivel fogom elütni az időmet.
Megnézem a TRANSFORMERS-t rajzfilmen.
Na tesék, már megint kibújt belőlem a gyerek! :)
