Elmélkedés

Csak úgy mindenről. Magamról, a világról...

Friss topikok

Linkblog

HTML

a család...

2007.10.04. 12:52 | Rodimus Prime | Szólj hozzá!

A családom már jó ideje felbomlott. Apám lelépett és azóta egy kicsit megváltoztak a dolgok. Már én sem lakom otthon, mer a kedvesemmel és a kislányommal külön kecóba mentünk. (de azért nem vagyunk olyan messze anyutól, csak pár utcára) A tesómmal idáig tök jól megvoltunk, de amióta mi külön költöztünk anyutól, úgy érzem, hogy valami bassza a csőrét de nagyon. És igazából azt sem tudom, hogy miért.
-itt meg kell jegyezni, hogy a tesómnak van két gyereke, elvált és épp egy szerintem rém szar kapcsolatban van együtt egy emberkével-
(Jelenleg az említett párjától is most kíván megszabadulni.)
Pontosabban csak sejtem, hogy miért haragszik rám. Talán az az oka, hogy ismerem és belelátok, netán még néha az orra alá is dörgölöm az igazságot.
Legutolsó veszekedésünk alkalmával (szülés előtt voltam épp) a képembe vágta, hogy miért sírok, hogy nincs pénzünk, hisz két kocsink van, meg amúgy is a párom jól keres. És miért van nekünk annyi hitelünk.
Na akkor ő bántott meg engem, azzal, hogy az én pénztárcámba vájkált. Hisz már egy másik postomban kifejtettem, miért nem tartom luxusnak a két autót. Az meg, hogy mennyit keres a párom, az csak és kizárólag attól függ, hogy szerencsétlen mennyit dolgozik. És az az igazság, hogy rengeteget. Azért, hogy havi 200e f-t haza hozzon, azért én cserébe nem látom napokig, hetekig, ő pedig olyan már mint egy élőholt, mert nem alszik eleget.
Arra a kérdésére, hogy miért van ennyi hitelünk, csak azt tudom válaszolni, hogy a semmiből kellett egy lakást komletten berendezzünk és lakhatóvá tennünk. Ez pedig pénzbe került, de mivel nem volt, muszáj volt kölcsönöket felvennünk.
Azóta eltelt jó pár hónap és most oda jutottunk, hogy én bántottam meg őt. Pontosabban ő sértődött meg rám. Pedig csak jót akarok neki, és nem szeretném, a megint átbasznák a fejét, és esetleg, valami jó nagy szarba csücsüljön aztán.
A mostani párjától épp meg óhajt szabadulni, de nem megy sajnos olyan könnyen. A legnagyobb gondot a pasi autója jelenti, mivel a tesóm nevén van és hiteles. (min.: 3millió ft tartozás, havi 100e ft-s törlesztővel) Na már most, ha ezt az autót nem írják át valaki másnak a nevére, és esetleg a srác lelép, természetesen az autóval, akkor cumi van. Mert a bank a tesómtól akarja majd behajtani a kocsi árát.
De olyan nagylelkű az én tesóm. Bízik. Azt beszélték meg, hogy okt. 19-n (ez már nem az első időpont volt) elköltözik, és majd novemberig talál majd valakit, akinek a nevére át tudják majd iratni a kocsit. Na ja. És okt 19-n a kocsival fog távozni??? Biztos, mert a tesóm Guth néni, és megbízik, meg sajnálja, meg miegyébb. Csak az az én kérdésem, hogy mi a fasz van, ha már 20-n a telefont sem fogja felvenni neki?! Akkor mi a fasz van?
Na és itt durrant el az agyam. Megmondtam neki, hogy milyen hülye, és saját magával baszik ki ha hagyja, hogy elvigye a kocsit. Mert őt fogják bárlistára tenni.
- De sebaj Szilvike emiatt se fájjon a fejen, hisz 15 éve van az életedben egy mecénás aki MINDIG kirántott a szarból, ha éppen anyagi nehézségeid voltak. Majd most is ő fogja megoldani helyetted a problémát! Jó nagy hülye vagy!
(megjegyzés:ez a bizonyos mecénás a tesóm volt férjének is az 1m ft-s lakástartozását is kifizette, amit otthagyott, neki a és a két gyerekének. Most pedig 15 év után rájött, hogy ezzel a mecénással, akarja leélni tovább az életét, közös lakás, stb...)
Csak azt ne, tudom, hogy ha bar-listára teszik akkor, hogy fognak lakásvásárlásra hitelt felvenni. Mindez csak annak lesz köszönhető, mert ő megbízik, meg megsajnál!
Ezek után, hogy neki mindig volt, aki megoldotta helyette az anyagi gondokat, NE, ismétlem, NE foglalkozzon az én pénztárcámmal. Az én anyagi jellegű problémáimat soha sem más, hanem csakis én oldottam meg. Talán ezért van az hogy nekem kevesebb van. De neki sincs sok, mert havi 60ból ő sem tudna megélni, csak ha van aki dugdossa neki a pénzt néha napján. (nem is keveset)
Úgy hogy most meg van rám sértődve, de őszintén leszarom, mert nincs igaza, csak merészeltem tanácsot adni neki, és óvatosságra inteni, mert szarba lesz a haza, ha meglépnek a kocsival. Legfeljebb a hangsúly nem volt megfelelő, de ez van! Ő sem minden esetben találja meg a megfelelő hangnemet, a mondókájához.
ENNYI!

Címkék: család tesó

Elmélkedéseim

2007.08.15. 20:27 | Rodimus Prime | Szólj hozzá!

Most sok rémes és unalmas témát fogok, magammal kitárgyalni írásban. Mivel nem tudom jelen pillanatban senkinek elmondani, ezért leírom.
Gyerekesség. Ezt a fogalmat a közelmúltban többször is a fejemhez vágták. Édesanyám, a párom...
Az pedig egy volt, a legújabb tetoválás ötletem. A TRANSFORMERS logo a bal kézfejemen.
Nekem nagyon tetszik az ötlet, de úgy látszik nekik már kevésbé. Szerintem tök jól néz majd ki, hisz a másik kézfejemen is van már egy indiai jel.
Én tényleg nagyon rajongok ezekért a gépekért, és ez a rajongás már gyerekkorom óta elkísér és fog is még nagyon sokáig (sírig)
De hisz ezzel miért lenne baj. A kislányom tök jól fogja magát érezni velem, ha már nagyobb lesz. (persze nem azért mert tetoválásaim vannak)
Gyerekes az is mások szemében, hogy képregényeket vásárolok (WITCH&SPONGYABOB).
Szerintem ezzel sincs baj. Hisz az összes újságot elraktam a hozzá járó ajándékokkal együtt egy dobozba, hogy ha a gyerkőcöm nagyobb lesz, oda tudjam neki adogatni őket.
Minden napra egy ajesz. Szerintem ez jó ötlet.
Imádok gyerek lenni.
Annak idején, amikor még 7-8 éves voltam, nem volt ekkora reklámja a Playmobil-játékoknak.
A lehet téri piacon az egyik trafikban lehetet kapni bezacskózva különböző katonákat. Én imádtam őket, rengeteg ilyen katonám volt. Főleg a páncélos lovagokat szerettem, de voltak indián, western, huszár ... figuráim is. Ja és persze királynőim is. Volt lovaskocsim, hintóm, lovaim és még egy sátram is. Csak egy dolgom nem volt. Egy igazi VÁRAM!
Nagyon vágytam rá, de nem volt rá pénzük, mert már az akkori viszonylatokhoz képest is nagyon drága volt. Végül is felnőttem nélküle, sőt, a fa építő kockámból egész jó kis várat tudtam építeni.
De azért ez végig kísért az eddigi életemen. Majd egyszer csak megjelentek a ma már igencsak elterjedt, már említett játékok. És akkor én azt, mondtam, szeretnék végre egy várat.
Eljött a karácsony és kaptam egy várat a tesómtól. Megjegyzem, addigra már 20 éves elmúltam.
ÉS????
Majd jó lesz a gyerekemnek. Addig meg a család többi gyerkőcei játszottak rajta velem.
A másik gyermeteg szenvedéjem, az ólomkatona. Gyűjtöm őket, de abból is csak a páncélos lovagokat. Egyszerűen a páncélok a gyengéim.
Most a legújabb szerzeményem egy Űrdongó lesz. Egy igazi transformers robot.
Szeretem a játékokat. Még így 26 évesen anyaként, és dolgozó emberként is.
Gyerek vagyok még! Szerintem így jó anyukának lenni.
Tisztába vagyok a felelősség fogalmával, de gyerekkel gyereknek lenni JÓÓÓÓÓÓÓ!!!
Szerelem. Ezt a fogalmat közel 3 éve ismertem meg igazán. Akkor amikor a párommal találkoztunk.
Nem volt egy egyszerű kapcsolatunk a kedetek kezdetén. Nem írom le az egész eddigí három évet, csak annyit, hogy az egész egy 1éjszakás kalandnak indult a részemről.
Aztán felhívott...Találkozgattunk...Sokat dumáltunk...(No sex-DUMA)...Megkedveltük egymást...Beleszerettem...Asszem Ő is...Együtt...Leánykérés...Gyermekszületés...jövő áprilisban esküvő!
Szeretem és Ő is engem, ebben biztos, vagyok. Még veszekedni sem tudtunk a három év alatt. Jókat vitázunk, de a végére, mindíg elpoénkodjuk a dolgot. soha nincs harag. Bolond és én is az vagyok. Ez a jó a mi kapcsolatunkba.
Érzem, és tudom, hogy ő az akivel leélem az életem. És ebben biztos vagyok, mert a megérzéseim eddig sosem csaptak be. Majd egyszer erről is írok.

Azt hiszem még sem fogok kisregényt írni ma este, mivel rájöttem mivel fogom elütni az időmet.
Megnézem a TRANSFORMERS-t rajzfilmen.

Na tesék, már megint kibújt belőlem a gyerek! :)
· 1 trackback

Címkék: gondolatok

süti beállítások módosítása